HIDVÉGARDÓ HONLAPJA VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK SZÁMÁRA

Név eredet

A település nevét elsőként 1283-ban említik írásos feljegyzések. Hidvégardó összetett szó, melynek "hidvég"- előtagja a Tornából Borsodba tartó út Bódva folyót átívelő hídját jelöli, "-ardó" utótagja pedig erdőóvó szóból rövidült, mely az itt élő emberek egyik ősi foglalkozására, az erdőgazdálkodásra utal.

A település a középkorban Szádvár tartozéka volt, melyet 1415-ben már a - középkorban jelentős szerepet játszó - Bebek család tartott a kezében. Plébániája a korai alapításúakhoz tartozik, s viszonylag korán, a 14. században már iskolával is bír. Az 1427-es összeírásban 43 jobbágyportát számlálnak, ami nagyobb helyiségre utal.
A 15. században egy ideig huszita kézen volt, majd visszakerült a Bebekekhez. 1566-ban foglalták el a császáriak Szádvárt, s ezzel az uradalom - Hidvégardóval együtt - visszakerült a koronához.
Szádvár 1686 körüli lerombolása táján az Eszterházy család tulajdona lett. A falu lakossága annyira megfogyott a török időszakban és az azt követő nemzet ellenállások idején, hogy 1720-ban már teljesen néptelen. Az 1730-as évek táján települhetett újra. 1736-ban katolikus plébániája alakult és templomát az Eszterházyak költségén 1777-ben restauráltatták.
1833-ban 811 lakosa, 121 háza és egy lisztmalma is volt. A 19. században nagyobb birtokosa a Gedeon és a Papp család volt. Mindkét család kúriával is rendelkezett, a 19. század végi, a 20. század eleji vármegye-monográfiák elsősorban a Gedeon-kastély díszes berendezését dicsérik. Vasútállomása - akkor még Bódvavendégi határában - 1896-ban létesült.

© 2005-2019 Me-NET Kft. - Miskolc • Impresszum